Tűz
Vezess, tied a testem
Egy kicsit félek még
Tőled semmi sem véd
Követlek vakon a fényben
Legyen úgy, ahogy már akarod rég
Az ég vörösen szép, a vér színe is ég
Hideg szavad a csendbe hasít
Gyerünk, nyúlj a tűzbe! Ne félj, hogy éget!
Ha félig élsz, úgy sohasem égsz
Refrén:
Gyújtsd meg a tüzet
Érintsd meg, a tied
Érzem, hogy veled csak így lehet jó
Gyújtsd meg a tüzet
Érintsd meg, a tied
Érezd, ez neked való
Tudom, mit kéne tennem
Az örök életért, a kegyelemért
De a vágy nem bír nyugodni bennem
Tudom, te is akarod rég
Az ég vörösen szép, a vér színe is ég
Hideg szavad a csendbe hasít
Gyerünk, nyúlj a tűzbe! Ne félj, hogy éget!
Ha félig élsz, úgy sohasem égsz
Refrén
Egy pillanat itt maradt…
Refrén:
Egy pillanat itt maradt, a kezedet érzem még
Visszahúz és simogat, most ringass úgy, mint rég
Csak nevess rám, ha könnyezem
Vagy ölelj át, az jó nekem
A szavakat többé nem hiszem, mind hamisan szól
Oly hazug a fény, túl sokat ígér
De szava mondd, mennyit ér
Ha elvakít egy szív, nem tudod, merre hív
S hogy vissza lesz-e ott híd
Ha majd múlik a szivárvány
Amelyen szívem addig járt
Színeket hol találok, és ki vezet az utamon át
Refrén
Miért hasít belém mély sebet a szó
És miért oly nyugtató?
A csók ahogyan szól, ahogyan rám simul
Gyere hát, a szavakon túl
Ha majd múlik a szivárvány…
Refrén
Keresem a szót
Elszállt egy év, s a csókod éppúgy égett
Már nem kísért meg új érzés
És nem hiányzik más
Oly bölcs a szív, s ha más irányba téved
A vágyak színes tengerén
mindig rád talál
Ne félj, ma éjjel újhold vár
Tiszta fénnyel rád és rám
Elmegyünk és érkezünk
Álmunk együtt ébredjen hát
Refrén:
Keresem a szót, hogy elmondjam
Milyen amikor a szívem dobban
Mikor felébred bennem
Szerelemre éhes lelkem
Keresem a szót, hogy elmondjam
Milyen amikor a szívem dobban
Mikor felébred bennem
Szerelemre éhes lelkem
Álmodunk, s ha kelt a hűvös reggel
Elárvult édes vágyaim
Párnák oldalán
A hajnalok, mint szertefoszló tenger
Mossák szét az álmaink
Végtelen sorát
Ne félj ma éjjel…
Refrén
Csak rám néztél
Már a nap sem pont úgy kelt fel
Tudtam, bajt hoz az új reggel
Egy fáradt holdat, mi fényre bír
Egy életre leír
Vártam, rám tör majd méreggel
Elmos, felszámol érvekkel
Vérbő testével táncra hív
Szóval készre ír
Refrén:
Nem történt meg, csak
Rám néztél és kész voltam
Nem több, ennyi volt
Félve néztem az égre fel
Tudtam együtt röhög rám a nap és a hold
Csak rám néztél és kész voltam
Nem több, ennyi volt
Félve néztem az égre fel
Tudtam röhög le rám majd a hold
Nem véd tőled meg semmi már
Átok ül rajtam, vagy mi más?
Szedtem gyógyszert, de mégse hívsz
Még egy sort sem írsz
Szívem egy nap még kulcsra zár
Rettegj tőlem, mert bosszú vár
Kérhetsz szépen, vagy bárhogy sírsz
Jobb, ha csókra bírsz
Refrén
Fény
Fény, tőled létezem én
Ne hagyj egyedül vétkeim kereszttüzén
Fény, tőled létezem én Olyan végtelen mély a sötétben a tér
S ha egyedül ér
Nem érsz el többé már
Ne add fel, érj hozzám
A sötétben köddé vált a fény
Olyan hideg az éj
Te vagy nekem a fény
Tőled létezem én
Ne hagyj egyedül vétkeim kereszttüzén
Ne félj, jó barátom a szél
Nem oltja el többé, s nem folytja már köddé a tüzet a szél
Nem érsz el…
Az idő
Veled, vagy ellened, soha nem csak rajtam áll
Alighogy jó nekem, kegyetlenül továbbáll
Nem mozdul tőlem, ha egyedül feszít a vágy
S elmenekül, ha az érintésed várna rám
Elfut, szabadul tőlem, ha veled talál
Túl rövid a nyár
Kérlek tartsd egy éjjel itt nálam
Nekünk miért nem adja meg magát?
Refrén:
Cserben hagy az idő
Int egy rossz szerető
Szívem mindig bedől
Megszöktet az idő
Te vagy a következő
Hol van az, aki ellöki őt?
Hol az a nyár, amely legyőzi velem az őszt?
Hol az a vágy, amely túléli a jövőt?
Elfut, szabadul…
Refrén
|