Nem leszek a játékod

Nem leszek az árnyékod

Fényt akarok, kell még sok

Nem leszek a játékod

Mit eldobhatsz, ha jön majd egy jobb

Volt szerelem, s vár még sok

Jött tüzesen, szétizzott

Bár szelíden csábított

De tőled mondd, én mit kaphatok

Ha velem ébredsz

Kelj fel, drágám, csak álmodtál

Ne használj csak arra szívem

Ha neked élnék

Buknám, drágám, hát üldözz mást

Ne ígérj, már úgyse hiszem

Ha kértem nem voltál ott

Pedig nekem ez számított

Nem leszek a játékod

Menj el és ne gyere vissza

Nem leszek az árnyékod

Fényt akarok kell még sok

Nem leszek a játékod

Ooo…

Ha velem ébredsz…

Nem fáj, hisz mást is csókoltál

Mondd, mért’ gondolnék rád

Volt és lesz még száz

Nem, nem, nem fáj, hisz mást is csókoltál

Mondd, mért’ gondolnék rád

Volt és lesz még száz

Ha velem ébredsz…

Hullámzó sivatag

Szerelmed csókja mindig égbe emel, úgy hódít

Ne szédíts, érzem, szöknöm kell, de kábít

Vad látomást leheltél rám, és érzem

Ajkából édes füst tör rám, nem kértem

Refrén:

Szomjaz a szám, gyenge az akarat

Füst szövi át, hódító szavadat

Rám tör a vágy, érinti hajadat

Illata lágy, hullámzó sivatag

Miért kábít?

Szomjúságban nálad ébred a vágy, hát ébressz!

Tisztító forrásodhoz száll, emlékezz

Adj hát erőt, hisz tőled kér, ne kérdezz

Feloldozást vagy szenvedést, ítélkezz!

Karodban ébred újra minden őrült lázas szenvedély

Kísérjen minden úton az égő vágy, mely most is bennem él

Refrén

Végtelen szerelem

Csókot lehelt a hűvös ablakon át

Csak a párás üveg őrzi már

A rúzs nyomát, a búcsú pillanatát

Az ajka forró körvonalát

Refrén:

Egy végtelen szerelem hajt

Vak ösvényen tart

Mondd, ki vezet majd

Egy végtelen szerelem volt

Tanúnk csak a hold

És örökre szólt

Úgy kérte tőlem el egy őszi szeszély

Hogy a hajnali napfény ő lesz már

De elmerült a lelke, csapdába szállt

Ugye még egyszer visszatalál?

Refrén

Azt mondtad szerelem volt

Azt mondtad örökké tart

És ha éjjel senki nem talál

A csillagunk máshol jár

Betakar a fátyolos éj

Én ott leszek, ne félj!

Egy végtelen szerelem hajt

Egy végtelen szerelem hajt

Refrén

Ismerj végre fel

A szerepemet majd eljátssza más

Vagy átírhatod, s hogy miért bízom rád

Ne kérdezd kérlek, látod, már az álarc sem véd

Mondd, minek a taps, már volt ráadás

Mind neked adom, ha hozzád kiált

Minden hang és minden fény csak Téged dicsér

Refrén:

Ne gyengíts el, segíts most át

Mondd, milyennek látsz, ismerj végre fel

Csak úgy nézz rám, hogy mindent láss

A jelmezt már régen nem vettem fel

Mosolyogj rám, az igazi kincs

Gazdag a szív, ha bánata nincs

A mesében már nem hiszek, Tőled mégis, de szép

Úgy vakít a fény, de este se jobb

Ha tűz borít el, egy jéghideg szó

Merít el a semmibe, mondd, mit érezhetnék

Refrén

Ajándék minden perc, ne mondd, hogy menned kell

Én nem engedlek már, ha nem vagy minden fáj

Refrén

Utolsó felvonás

Nem fáj, elmehetsz, mondd, mi köt még hozzám

Nincs folytatás, ez az utolsó felvonás

Mondd el, miért kell őrizni, mi nincs is már

Meddig lehet a múlt a jelenhez biztos út

Mondd el, miért kell hinni, mi nincs is már

Hogy lehet ölelni úgy, hogy szíved máshoz húz

Refrén:

Nem fáj, elmehetsz, mondd, mi köt még hozzám

Nincs folytatás, ez az utolsó felvonás

Nézz rám, ha elmegyek, az legyen a társam

Nincs folytatás, ez az utolsó felvonás

Mondd el, mit kell tennem, hogy pont azt lásd,

Akit szeretni bírsz, s a bajban társnak hívsz

Mondd el, hogy kell feladni minden mást

Mit ad nekem a múlt, a jövőnk beléfakult

Refrén

Ámor hátbaszúrt

Ámor hátbaszúrt, nem volt többé válaszút

Úgy hullottam földre, mint egy vad

Sebzett prédaként, azt hittem, hogy van remény

S új életre bírom majd magam

A szó bent ragad, a szív megszakad

Neki mindent szabad

Refrén:

Úgy gázolt rajtam át, mint nyári zápor fülledt éjszakán

A végzet rám talált, de végzett már az első csók után

Láttam álmodat, a tettes hogy lesz áldozat

Nem hitted, hogy elgyengít a vad

Orvul hátbaszúrt, megfertőzött piszkosul

Ellenszer csak Te volnál magad

A szó…

Refrén