Hajnali idegen
Úgy vártam végre, hogy elcsavarja fejem, s összetörje szívem
De nem, vagy csak félve, mért van az, hogy nekem nem mosolyog sosem?
Úgy érezném már, hogy csak engem néz, vagy jó bármi más, amit ő ad nekem, Csak Ő és nem kell más!
Refrén:
Hajnali idegen neked a szerelem
Engedd be hát, hadd oltsa nálad szomját
Hiába tagadod, mint nap a holnapot
Úgy várod már, hogy hűvösen nézz rám
Úgy vártam végre, hogy reszkessen a keze, s érintsen meg vele
Álmomban végre úgy lehettem vele, kérlek add, hogy tegye!
Vagy történjen más, csak végre érezzem vagy jó bármi más
Mert minden, ami Ő, az álmomból felráz
Refrén
Porcelán
Sohasem volt még selymesebb, lágyabban takaró lelkemen
Mint amilyen Te vagy nekem, maradj itt velem, a holnap újra hív
Mondd, mit üzennek a csillagok, mivel kényeztetnek a holnapok
Csatába hív-e majd a kísértés, fűt-e új érzés, ébred száz kérdés, mesélj!
Refrén:
Egy porcelán baba vagy most is nekem, selyempapír óvja csak a szíved
Ha nem fogod elég jól fáradt kezed, szilánkokra törne veled mindenem
A szívem fojtja a torkomat, elgyengít mindig az a gondolat
Hogy lesz majd perc, amikor nem leszel, ha tőlem elveszel, lesz-e, mi visszahív?
Vigyázzanak ránk az angyalok, mécsesként égjenek a csillagok
Találj rám akkor is, ha gond lep el, karod majd átemel, mondd, hogy ott leszel velem
Kis porcelánbaba maradj meg nekem…
Minden más csak árnyék már, a fény és a vágy az út hozzád
Refrén
Goodbye love
Száz mesét és hét csodát ért minden perc, mit ránk osztott a sors
Oly szép volt, goodbye love
Ketreced nem zártad ránk és rácsát is túl tágra szabtad tán
De szép volt, goodbye love
Refrén:
Repítsen fel, emeljen száz boldog sorstündér, viszlát
Repítsen fel, vezessen át, hova úgy vágytál
Kelt-e még úgy a vágy, hogy minket együtt talál?
Koldussá vált nélküled a szív, mely tőled kapta vagyonát
De nincs már, goodbye love
A végtelen, s a szűk magány most, hogy nem vagy eggyé olvadt már
Légy boldog, goodbye love
Refrén
Kelt-e még úgy a vágy, hogy minket együtt talál?
Száz mesét…
Passzol minden
Sok a kérdés, de van-e válasz jó
S aki választ, az is fárasztó
Sose futnék, hogy is gondolnád,
Ha késnék, úgyis megvárnál
Te sem ébredsz, ha a nap felkel,
Ne is kérdezd, nálunk hogy kel fel
Nyugi végre, kicsit lazíts már
No para, na gondold át!
Refrén:
Látod, mindig passzol minden, bárhogy is van
Nem volt még, hogy ne lett volna valahogyan
Frankó minden, elfogadom, bárhogy is van
Sosem volt, hogy ne lett volna valahogyan
Mi a válasz, van-e megoldás
De a kérdés egészen más
Sose hittem, hogy a véletlen
Keze bármit megold helyettem
Érezd, amit tenned kell
Az a kérdés majd felismer
Ugye érted, ha nem az sem baj
A válasz ott lesz benned majd
Refrén
Választ vártál, kortyold hát
Szomjad oltó friss forrást
Kristályfénye választ ad
Ő a tisztító…
Aki érti már nem harcol,
Aki nem fog, az lefalcol
Jön a lényeg, és ezt értsd meg
Úgy lettél, hogy nem kérted
Ami eljön, már vár téged
Amit nem látsz, majd megérzed
De ha érzed, ne taszítsd el
Szíveddel, se eszeddel
Refrén
Nem mondhattam még el
Hol van az az alkony, mely nálad kelti életre az álmom
S ha rám tekint, hogy érem el, mert kelni nekünk együtt kell
Refrén:
Nem mondhattam még el, hogy mennyit ér a pillanat, mit együtt tölthetnénk el
Nem mondtam még el, hogy mennyit ér a pillanat, mert kelni nekünk együtt kell
Hol van az az álom, mely szárnyat ölt rám, s hozzá egy kis szellőt
Mely elrepít, s nem enged el, nélküled vesznem kell
Refrén
Mit üzen ha ébreszt furcsa nyomai az éjnek
A ráncait Te simítsd el, mert kelni nekünk együtt kell
Refrén
|